2011. március 30., szerda

Elköltöztünk!

Kedves Olvasóink!

Ez a blog megszűnik, híreinket ezentúl a Fidelio blogjában fognak megjelenni.
Címe: fidelioblog

Üdvözlettel,

Zenei gyűjtemény

2011. január 18., kedd

A csend ritmusa

2011. jan. 15-től tekinthető meg a Zenei gyűjteményben
Dombóvári Csaba
: A csend ritmusa
című fotókiállítása



„Minden kép, ha a festőművészeti stílus-besorolás szempontjából nézem, egy-egy lírai absztrakt szabad kompozíció. Mindegyikre egyértelműen jellemző, hogy annak ellenére, hogy semmiféle mértani rendet nem mutat, mégis harmonikus, kiegyensúlyozott, azt a fajta békét sugározza, amit csak a természet rendjében érzünk meg.”
(Albrecht Júlia)

„A katedrális és a fényképezés lényegileg azonos: mindkettő a fény művészete. A székesegyház ablak a Világosságra. Dombóvári Csaba, a fényíró képes volt megragadni e templomok kisugárzását, fekete-fehér fényből építeni katedrálist.”
(Sághy Marianne)

„Ezeknek a képeknek a szubsztanciája a lélek, ami megfogalmazta őket.”
(Parrag Emil)


Dombóvári Csaba

A fotózást gyermekkoromban szerettem meg, de komolyabban csak felnőtt fejjel kezdtem művelni. Eleinte csoportos tárlatokon mutatkoztam be szűkebb pátriámban, majd 2007 őszén lehetőségem nyílt megrendezni első önálló kiállításomat Fényrajzok címmel a XVII. kerületi Dózsa Művelődési Ház Ballonyi Galériáján.
Ezt követően, 2008 tavaszán a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) részéről kaptam meghívást, ahol Kő és kereszt címmel állítottam ki franciaországi katedrálisokról készített sorozatomat, majd ugyanezt az anyagot advent idején bemutathattam Pilisszentkereszten a Kántor Galériában is.
Első külföldi tárlatom 2009 júniusában nyílt meg a horvátországi Lovran – Budapest XVII. kerület testvérvárosa – Laurus Galériájában, majd 2009 augusztusában a Magyar Fotográfia Napja alkalmából Csendes ritmusok címmel nyílt kiállításom a rákosligeti Csekovszky Árpád Művelődési Házban.
Legutóbb 2010 novemberében egykori iskolámban, a Balassi Bálint Gimnázium iskolagalériájában volt látható egy válogatás a fotóimból.
Eredeti végzettségem történelem-angol szakos középiskolai tanár, később politikatudományi tanulmányokat folytattam, majd jogi diplomát szereztem. Dolgoztam könyvtárosként, később ügyvédjelöltként és köztisztviselőként.
A rendszerváltozást követően, 1990-től 18 éven keresztül voltam tagja a XVII. kerület (Rákosmente) önkormányzati képviselő-testületének, mindvégig Rákosliget és Régi-Akadémiatelep városrészek választott képviselőjeként.
2006 és 2008 között Rákosmente alpolgármestere voltam, majd „pályát változtattam”, a politika helyett a közigazgatást választottam, s jelenleg a XVII. kerület aljegyzője vagyok.

Természetfotóim nem klasszikus tájképek, csendéletek, hanem a bennünket körülvevő épített vagy természeti környezet apró részleteit bemutató képek. Olyan részletek, amelyeket nem nagyon veszünk észre, még akkor sem, ha kimegyünk a természetbe egy-egy kirándulásra: a patak megcsillanó vize alatt megbúvó kövek vagy a fény játéka a csobogó vízen.
A katedrálisok régi szerelmeim, egyetemista voltam, amikor beléjük szerettem, ahogyan a középkorba is: a történelmébe, kultúrájába, az akkor élt emberek hit- és hiedelemvilágába, világképébe. Szándékosan nem adtam címet a katedrálisokról készített képeimnek sem, s azt sem jeleztem, hogy hol, melyik székesegyházban készültek a felvételek, mert nem egy-egy templomot, hanem magát a katedrálist kívántam ezekkel a képekkel bemutatni. Az ember alkotta tárgyak, épületek közül ugyanis számomra a katedrális mint épület és mint műalkotás fejezi ki legjobban, leghívebben a teljességre és a tökéletességre törekvést, építészeti és spirituális értelemben egyaránt.

Orosz Jazzest

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye
és a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány
szeretettel meghívja

Jazzlemezek a könyvtárban


Az esztrádjazztől a börtönjazzig

Orosz est
(1926-2009)

Simon Géza Gábor
hangfelvétellel illusztrált előadássorozatára.

Időpont:
2011. január 20. (csütörtök) 17.30
Helyszín:
Budapest, VIII. Ötpacsirta u. 4.

A felbomló cári birodalom romjain sok kínnal megszülető új Oroszország, azaz a Szovjetúnió, majd a birodalom széthullása után ismét Oroszország, sok tekintetben továbbvitte mindazokat a zenei hagyományokat, amelyeket az európai mesterek és saját szerzőik, előadóik hagyományoztak.
Aligha meglepő ugyanakkor, hogy a hagyományokat is tisztelők mellett a képzőművészeti és zenei avantgarde egyik zászlóvívője is éppen ez a birodalom lett.
A hírhedt Gulagon született darabot éppúgy hallunk, mint részletet egy hatalmas ívű szibériai börtönjazz kompozícióból. Szólózongora és hatalmas big band apparátusok egyaránt szerepelnek a programban.
Egészen sajátos korai jazzmegnyilvánulás az orosz/szovjet esztrádjazz, amely lényegesen több népi/nemzeti elemet, mindenekelőtt dallamelemet épített be a jazzbe, mint az Amerikában kialakuló korai jazzstílusok az afrikai népzenéből... Ez azt jelenti, hogy a francia gyarmatok és más latin-amerikai szigetvilági, például kubai igen korai jazzfejlemények mellett éppen az egyre vörösebbé váló birodalomban már az 1920-as években kialakult a korai etnojazz és világzene. Ezúttal baskír és cigány népzenei elemeket egyaránt hallunk korai és újabbkori felvételeken.
Pjotr Iljics Csajkovszkij kétségkívül egyike a legkedveltebb orosz zeneszerzőknek Magyarországon és természetesen szerte a nagyvilágban. Aligha véletlen, hogy az orosz jazzbandek igen sok felvételt készítettek kompozícióiból. Mellette az olasz Giuseppe Verdi képviseli a klasszikus zenei komponistákat.
A magyar művészek mindig jelen voltak a hatalmas birodalomban, legyen szó képzőművészetről, klasszikus zenéről, vagy éppen operettből. A műsorban a magyar színeket Kálmán Imre és Romberg Zsigmond képviseli.