A csend ritmusa

2011. jan. 15-től tekinthető meg a Zenei gyűjteményben
Dombóvári Csaba: A csend ritmusa
című fotókiállítása

„Minden kép, ha a festőművészeti stílus-besorolás szempontjából nézem, egy-egy lírai absztrakt szabad kompozíció. Mindegyikre egyértelműen jellemző, hogy annak ellenére, hogy semmiféle mértani rendet nem mutat, mégis harmonikus, kiegyensúlyozott, azt a fajta békét sugározza, amit csak a természet rendjében érzünk meg.”
(Albrecht Júlia)

„A katedrális és a fényképezés lényegileg azonos: mindkettő a fény művészete. A székesegyház ablak a Világosságra. Dombóvári Csaba, a fényíró képes volt megragadni e templomok kisugárzását, fekete-fehér fényből építeni katedrálist.”
(Sághy Marianne)

„Ezeknek a képeknek a szubsztanciája a lélek, ami megfogalmazta őket.”
(Parrag Emil)


Dombóvári Csaba

A fotózást gyermekkoromban szerettem meg, de komolyabban csak felnőtt fejjel kezdtem művelni. Eleinte csoportos tárlatokon mutatkoztam be szűkebb pátriámban, majd 2007 őszén lehetőségem nyílt megrendezni első önálló kiállításomat Fényrajzok címmel a XVII. kerületi Dózsa Művelődési Ház Ballonyi Galériáján.
Ezt követően, 2008 tavaszán a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) részéről kaptam meghívást, ahol Kő és kereszt címmel állítottam ki franciaországi katedrálisokról készített sorozatomat, majd ugyanezt az anyagot advent idején bemutathattam Pilisszentkereszten a Kántor Galériában is.
Első külföldi tárlatom 2009 júniusában nyílt meg a horvátországi Lovran – Budapest XVII. kerület testvérvárosa – Laurus Galériájában, majd 2009 augusztusában a Magyar Fotográfia Napja alkalmából Csendes ritmusok címmel nyílt kiállításom a rákosligeti Csekovszky Árpád Művelődési Házban.
Legutóbb 2010 novemberében egykori iskolámban, a Balassi Bálint Gimnázium iskolagalériájában volt látható egy válogatás a fotóimból.
Eredeti végzettségem történelem-angol szakos középiskolai tanár, később politikatudományi tanulmányokat folytattam, majd jogi diplomát szereztem. Dolgoztam könyvtárosként, később ügyvédjelöltként és köztisztviselőként.
A rendszerváltozást követően, 1990-től 18 éven keresztül voltam tagja a XVII. kerület (Rákosmente) önkormányzati képviselő-testületének, mindvégig Rákosliget és Régi-Akadémiatelep városrészek választott képviselőjeként.
2006 és 2008 között Rákosmente alpolgármestere voltam, majd „pályát változtattam”, a politika helyett a közigazgatást választottam, s jelenleg a XVII. kerület aljegyzője vagyok.

Természetfotóim nem klasszikus tájképek, csendéletek, hanem a bennünket körülvevő épített vagy természeti környezet apró részleteit bemutató képek. Olyan részletek, amelyeket nem nagyon veszünk észre, még akkor sem, ha kimegyünk a természetbe egy-egy kirándulásra: a patak megcsillanó vize alatt megbúvó kövek vagy a fény játéka a csobogó vízen.
A katedrálisok régi szerelmeim, egyetemista voltam, amikor beléjük szerettem, ahogyan a középkorba is: a történelmébe, kultúrájába, az akkor élt emberek hit- és hiedelemvilágába, világképébe. Szándékosan nem adtam címet a katedrálisokról készített képeimnek sem, s azt sem jeleztem, hogy hol, melyik székesegyházban készültek a felvételek, mert nem egy-egy templomot, hanem magát a katedrálist kívántam ezekkel a képekkel bemutatni. Az ember alkotta tárgyak, épületek közül ugyanis számomra a katedrális mint épület és mint műalkotás fejezi ki legjobban, leghívebben a teljességre és a tökéletességre törekvést, építészeti és spirituális értelemben egyaránt.